Boros blog, vagy valami olyasmi

Nézzük, hogy bor társítás szempontjából mit kezdjünk a Márton napi libával! Három ételen keresztül mutatok konkrét példákat a borok és a liba párosítására, és egy-egy gondolatot annak is szentelek, hogy miért is úgy párosítottam a bort és a libát, ahogyan. Ezeket a párosításokat az éppen aktuális kínálat alapján állítottam össze, de persze ha kérdése lenne: keressen bátran, szívesen segítek!

Bár adott ételhez legtökéletesebben passzoló bor kiválasztásának tudományát nem lehet néhány mondatban megfogalmazni, azonban bizonyos alapszabályokat követve, komoly hibát biztosan nem követünk el.

Mivel nem szeretek "terelni", ezért leírom, úgy, ahogy van; az Irsai Olivér egy csemegeszőlő! Ennek ellenére - s valljuk meg, ez egy kisebb csoda - vagány bor szűrhető belőle, bővebben:

Az a közkeletű tévhit, hogy kizárólag az idősebb, érettebb borokat szükséges dekantálni. Ez közel sincs így, de mielőtt elmerülünk a részletekben tisztázzunk néhány dolgot:

Ajánlom a figyelmébe ezt a Kisalföldben megjelent könnyed írást, amelyben olyan kérdéseket feszegettünk, hogy:

A kecskesajt meglehetősen karakteres, így a mellé választott bor is legyen eleven savú, s fűszeres aromájú!

A nyugati világban már régóta tudják, hogy minél nagyobb mennyiségű bor érik egyszerre a palackban, annál összetettebb, kifinomultabb bor kialakulására van esély a érlelés során. Vannak tehát országok, ahol a magnum palack, nem a folyóbor földi megtestesülését jelenti, hanem a különösen magas minőség egyik biztos mutatójaként veszik.

Az egerszalóki borászat - a Kohári pince esetében a közelmúltban ráncfelvarrás történt a címkék frontján. Az előző garnitúrával sem voltak óriási gondok, azt leszámítva 😉, hogy szépnek egyáltalán nem voltak nevezhetőek.

Bár titoknak nem volt titok, hogy az Almagyar Érseki Szőlőbirtok egyik tulajdonosa Csutorás Feri barátom mellett nem más, mint Csernus Imre, mindezt a tényt a pince nem tolta előtérbe.