A Château Lafleur kilép a Pomerol appellációból!

Nemrég jött a hír, hogy az egyik, igen jó hírű francia pincészet, a Château Lafleur kilép a Pomerol appellációból, és innentől egyszerűen „Vin de France” néven hozza forgalomba borait. (A Pomerol appelláció azt jelenti, hogy a bor a Pomerol borvidék oltalom alatt álló eredetmegjelöléséből származik.)

Apróságnak tűnhet ez a hír, a legtöbb borkedvelő fogyasztóhoz valószínűleg el sem jut, miközben valódi dráma van a háttérben. De kezdjük sorban:

Miért fontos ez?

• Az appellációs név _óriási_ presztízzsel bír - ez egyfajta elit liga A Lafleur mégis lemondott erről, mert úgy érezte: a klímaváltozás miatt nélkülözhetetlen az öntözés, amit Pomerol szabályai jelenleg nem engednek.
• Inkább kockáztatták a kategóriát, de nem akarták kockáztatni a bor minőségét.
• Ez a döntés sokkal több, mint egy címkeváltás: arra utal, hogy még a leghíresebb birtokoknak is újra kell gondolniuk a hagyományos kereteket, ha a természet változik. 

Miért nem szabad öntözni? Miért a merev szabályok?

Az appellációs szabályok a terroir tisztaságát védik. Az elv: a bor legyen kizárólag annak a helynek a lenyomata, ahol a szőlő terem – talaj, éghajlat, mikroklíma, szőlőfajta és a hagyományos művelési módok.

• Az öntözés mesterséges beavatkozásnak számít, ami eltorzíthatja a terroir karakterét.
• Az öntözés által a hozam és a stílus inkább szól a technológiáról, minthogy a természet függvénye lenne.
• Az évszázados francia szabályrendszer arra épült, hogy a bor nem manipulált, hanem a hely szellemének (génie du lieu) tiszta tükre - ez lenne maga a tradíció

Franciaországban sok helyen nagyon szigorúan korlátozzák az öntözést, kivételt legfeljebb extrém helyzetekben engednek pl. fiatal ültetvények túlélése.

A klímaváltozás miatt ez a rendszer egyre nagyobb feszültséget okoz:

• hosszan tartó aszályok
• hőhullámok
• extrém időjárás

Viszont, tradíció ide vagy oda a borászok egy része szerint ha nem engedélyezik az öntözést, akkor veszélybe kerül a minőség - sőt, adott esetben maga a szőlő.

Kinek van igaza?

Őszintén: nem tudom. Nekem a bor akkor érték, ha autentikus. Az a BOR, ami nem konstruált és megtervezett, hanem hű tükre az adott évnek, a helynek, ahol született, és a borász tehetségének.

A Lafleur döntése lehet egy forradalom kezdete – vagy épp zsákutca. Meglátjuk. Egyvalami azonban biztos: a minket körülvevő változások tükrében a borvilágnak hamarosan választ kell adnia arra, hogyan őrizhetjük meg egyszerre a terroir hitelességét és a bor jövőjét.