Boros blog, vagy valami olyasmi

A paradicsomos spagetti (vagy spaghetti) - borválasztás szempontjából - egyik legmeghatározóbb momentuma, a paradicsom pikáns-, édes-savas íztengelye. Olyan bor illik hozzá tehát, amelyik nem csak aromában passzol, de játékos savaival, a paradicsom savasságát is képes kibalanszírozni.

A rövid válasz: sűrűt, krémeset! A harcsa húsa jellemzően zsírosabb, gazdagabb, így egy telt bor szükségeltetik mellé kísérőként. A mártás krémes textúrája pedig, egy hasonlóan krémes érzetű borért kiált.

Tafelspitz. Szeretem. De ritkán készítjük sajnos. Pedig nagyon jó étel, különösen, ahogyan a feleségem készíti. A tafelspitz megfelelő borral persze még nagyobbat szól az asztalon. Annak ellenére, hogy marhahúsról van szó - a vörösborokat nagy ívben elkerülöm.

Régen el nem tudtam volna képzelni, hogy a hamburgerhez bort igyak. Most pedig azt nem tudnám elképzelni, hogy ne tegyem. A vörösborokat burgerhez pedig egyenesen kerülöm. A tartalmasabb rozék viszont pole-pozícióból indulnak ezen a futamon!

A töltött káposztához én mindenképp egy tartalmas, életteli savérzetű, ásványos karakterű fehérborra szavazok! Ezúttal a...

A pacal egy igazi megosztó fogás - tudom, de én nagyon szeretem. A megfelelő bor kiválasztásánál arra érdemes figyelni:

Van egy borunk a borkereskedés kínálatában, amely mindösszesen fél literes, és amikor ezeket a sorokat írom, akkor ez a fél liter egészen pontosan 50.000 Ft-ba kerül. Nem is tartok belőle sokat, egészen pontosan mindig csak egy darabot. De nem csak az ára izgalmas:

November hónapban, most amikor ezt a bejegyzést írom - "hivatalosan" is megkezdődött a sütőtök szezon. Nem lehet nem szeretni. Illetve van itt még egy izgalmas bor és étel párosítás, ami a székelykáposztát - igen a székelyképosztát(!) helyezi a középpontba!

Milyen bort igyunk hozzá? Camembert / Erdei gombás marharagu burgonyafánkkal / Érlelt sonka, mozarella, paradicsom. Mutatom:

A mostani (késő őszi, majd téli) időszak újra visszatérő slágere a forralt bor. Az a helyzet, hogy a forralt borral kapcsolatban olyan nagyon sok újat már nem tudok mondani, de lehet, hogy nem is kell, íme a recept:

Még 1996-ban történt, hogy miközben elfoglaltuk ülőhelyeinket az asztaloknál, arra lettem figyelmes, hogy a Maison Ruinart (Ruinart Pezsgőpincészet) Chef Sommelier-je - és legalább tíz kollégája -, az üdvözlésünkre szánt pezsgőket dekanterekbe töltik, azaz szó szerint dekantálják őket. Hogy mi? Pezsgőt dekantálni?

Így év vége felé - amikor ezeket a sorokat írom, szép lassan de biztosan érkeznek az idei rozék a pincészetektől. Minap meg is kóstoltam az egyiket, s miután megszagoltam, azonnal előkaptam egy dekantert! Igen előkerült dekanter, egy rosé miatt!