A dekantálás - egy kicsit más szemszögből

Így év vége felé - amikor ezeket a sorokat írom, szép lassan de biztosan érkeznek az idei rozék a pincészetektől. Minap meg is kóstoltam az egyiket, s miután megszagoltam, azonnal előkaptam egy dekantert!

Igen, előkerült dekanter, egy rosé miatt:

A bor ugyanis zárkózott volt, s mivel nemrégiben palackozták - s minden bizonnyal röviddel előtte kénezték -, bizony a kén kért figyelmet az illatában mindenek fölött!

Mely borokat érdemes dekantálni?

Miközben áttöltöttem a dekanterbe, az jutott eszembe, hogy már rengeteget írtam arról, miszerint a dekantálás elsősorban a fiatal tételeknek tesz jót, de, hogy mely típusú boroknak, arról keveset nyilatkoztam. Amikor azt mondják, hogy a fiatal borokat javallott elsősorban dekantálni, akkor ezt úgy kell érteni, hogy az összes fiatal bort, típusától függetlenül. S erre egy nagyon jó példaként szolgál a fiatal rosé.

Tegyük fel, hogy november közepén, Márton nap környékén járunk. Megérkezett az új rosé. Megszagoljuk, zárkózott ezerrel, íze karcos, a kén pedig széttrollkodja az illatot. Ilyenkor a dekantálás az egyetlen megoldás. Hatására:

1. lazítunk a bor szerkezetén, íze harmonikusabb lesz
2. a bor illata kinyílik, árnyaltabbá, összetettebbé válik
3. a még le nem kötött kéntartalmának egy részét kihajtjuk a borból, így nem fogja zavarni az összképet.

Tehát a pár perces törődésért és odafigyelésért cserébe, egy harmonikus borélményt kapunk. Összefoglalva: legyen dolgunk akár fehér-, rosé-, siller-, vörös-, vagy kései szüretelésű édes borral, ha fiatal, érdemes dekantálni!

Utóirat: valójában a fiatal pezsgőknek is jót tesz a dekantálás, de ez már egy következő történet...

A dekantálással kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket ebben a bejegyzésben foglaltam össze. Ha további kérdései lennének, keressen bátran, az elérhetőségeimet az impresszumban is megtalálja, de a borkereskedés nyitva tartása alatt a legtöbbször személyesen is megtalál.