Mitől különleges bor a Ráspi féle Kopár?

Ráspi Mester boraival az utóbbi időben sokat "szenvedtünk".  Ne tessék félreérteni, piszok jó borokról van szó, a szenvedés abban állt, hogy az utóbbi időben nem nagyon volt elérhető bora! Egyszerűen az ő saját, egyébként igen magasra tett mércéjének nem feleltek meg, ezért nem is bocsátotta áruba. (azért ilyet is ritkán hall az ember, nem?)

Kereslet azonban lett volna, így amikor ismét kezdtek megjelenni a kínálatban a borai, alig, hogy megírtam, Önök pillanatok alatt lecsupaszították a készletet.

Kollégám konkrétan már azt mondta, hogyha nem szerzek belőle eleget, akkor egyszerűen nem küldi ki a hírlevelet, mert az mégiscsak "gáz", hogy mennyien futnak lukra már a levél kiküldése utáni órákban, napokban.

Na de most: nem csak, hogy sikerült egy komolyabb tételt szerezni a méltán híres Kopárból, de új tételként megjelent Ráspi fehére - a Tündér is.

Mitől különleges a Kopár?

A Kopárt Ráspinál lényegében alapbornak tekintjük. Ugyanakkor ez nagyon becsapós állítás, ugyanis Ráspi alap kékfrankosai valójában sosem voltak "alap kékfrankosok". Árukat tekintve igen, de semmi másban! Évekig gondolkodtam, hogy a legfeljebb 1kg-os tőketerhelésű(!) termésből készült sűrű nedű, egyáltalán hogyan, s miként nevezhető alapbornak?

Merthogy nem az; jóval több annál. Emlékszem a 2006-os évjáratú Kopár Kékfrankosra is. Eszméletlen kő-juice hangulat tombolt a palackban. Igazi hittérítő bor volt.

Miben hasonló, miben más a 2019-es Kopár?

A jelenleg elérhető 2019-es évjáratú Kopár a 2006-oshoz hasonló tengelyen lavíroz. Azzal a különbséggel, hogy míg az előd erőből ontotta ránk a folyékony csillámpala cseppeket, a mostani ugyan hasonló intenzitással, mégis jóval kifinomultabban teszi ezt.

Visszaemlékezve a 16 évvel ezelőtti tételre, komolyan nem értem, hogy akkor miért nem tettem félre néhány kartonnal belőle. De tanultam a hibámból; a '19-es Kopárból az utolsó 18 palackot, nem adom oda senkinek.

Ráspiról, a fertőrákosi Bordruidáról itt írtam korábban!

Ráspi borai a webshopban: