"Virágcsokor", ami jobban illatozik egy csokor virágnál. Egy hölgyről elnevezve:

A címlapon volt fent ez a fotó - aminek számomra kedves története van, a történetet elsőként a hírlevélben osztottam meg - Ön olvassa már? Keresse a kis piros feliratkozási fület az oldalon!

Én úgy hiszem, hogy a boraink egyszerre mesélnek a történelemről, és a jelen pillanatáról is. Ez a történet a “most megélt pillanatról” és az egyik naturális borunkról szól. Mert a pillanatok fontosak! Végül is azok egymásutániságából áll az életünk...

Az egyik vásárlónk nem csak magának, de a párjának is vitt egy palackot a kínálatunkból - jó ideje napirendjükön volt már egy meghitt, közös otthoni vacsora gondolata. Nagyjából azt is tudta már, hogy mi lesz a menü, ezért ahhoz segítettem neki bort választani.

Valamikor a vacsora után beszéltünk újra, elmondta, hogy nagyon jól sikerült a választás. Amikor a barátnője beleszagolt a pohárba, a hölgy némi gondolkodás után bátortalanul azt találta mondani, hogy ez tisztára olyan, mintha valami virágcsokrot szagolna. A “bátortalan” jelzőből egyből tudtam, hogy valódi, megélt történetet hallok. Magam is tapasztalom, hogy sokan félnek kimondani azt a bor esetében, hogy “virágcsokor illat”. Főleg a kézműves-, naturális-, autentikus bor összefüggésében. Pedig jól mondta a hölgy, és a jelzőket tessék jól érteni, nyilván nem a “tervezett” borok túláradó illatfelhőjére kell gondolni, hanem egy sokkal természetesebb, harmonikusabb összhatásra. Szavakkal nehéz leírni ezt az élményt, aki kóstolt már mindennemű manipulációtól mentes, naturális bort, az biztosan érti, hogy mit szeretnék itt elmondani.

Ami igazán megfogott a történetben az az a pillanat volt, amikor a hölgy azt kezdte el mesélni, hogy amikor megérezte ezt a virágcsokor szerű illatot, akkor megnézték a bor leírását az oldalon, és mit lát?

“...aranysárga szín. Illata olyan mint egy virágcsokor, ami mellett keleti fűszerek és citrusfélék tűnnek fel...”

Kaján vigyor ült az arcomra, mert amikor sok-sok évvel ezelőtt elkezdtük írni a pinceáron.hu történetét, pontosan ilyesfajta élményeket szerettünk volna eljuttatni a borkedvelő, és bor értő fogyasztókhoz. Akkoriban azt a filozófiát, ahogyan ezek a kézműves, naturális, vagy autentikus borok készülnek, azt főként a kézműves jelzővel szerettem volna megfogni. Mára ez a jelző egy kicsit talán “túlhasználttá” vált, de ez már egy másik történet.

Ebben a beszélgetésben került elő ez a fotó is, a fény és árnyék játékát kapták el az ikeás nyírfa asztalon - csak úgy egyszerűen egy telefonnal. Hát innen a címlapon látható fotó.

U.i.: Eredetileg úgy terveztem, hogy csak azért sem fogom megírni, hogy melyik borról volt szó, de aztán kollégáim felhívták a figyelmemet, hogy 2020-at írunk, és a fenti idézetet a google-be beírva, pont 3 másodperc lesz megtalálni azt. Főleg, hogy az első találatról lesz szó. Pedig olyan jó szórakozásnak ígérkezett, de majd legközelebb. :-) Szóval a kérdéses tétel a Zarándok Pince 2018-as, Etyeki Orsolyája volt.

Update: mára tényleg csak volt, ugyanis a bort az utolsó szálig el tetszettek kapkodni, van azonban még sok szépség itt - kattintson, és nézzen körül!