Purcsin. Egy ősi, magyar eredetű kék szőlőfajta
Az arra fogékony vásárlók egy részével időnként beszélgetésbe szoktam elegyedni az egyes szőlőfajtákról. Régóta vallom, hogy a magyar bor ügyének nagyon nem tesz és nem tesz jót, hogy szinte teljesen átvették az uralmat hazánkban (is) a nemzetközi szőlőfajták. Bonyolult, hosszú történet ez, nem is akarok most ebbe belemenni, tényleg csak egy gondolat még: az a fő bajom ezzel a trenddel, hogy elveszik a magyar szőlő, magyar bor egyedisége, valami, ami mi vagyunk. Pontosabban, ami mi lennénk. A nemzetközi piacon, nemzetközi fajtákkal pedig nagyon nehéz versenyeznünk, magyarországnyi termőterületekkel nem tudunk elég volument produkálni. Szóval szerintem maradna a minőségi irány, és ha ez még nagyobb arányban lehetne kézműves, vagy naturális, természetes bor, na az lenne az igazi...
De vissza a Purcsinhoz:
A Purcsin egy magyar eredetű kék szőlőfajta. A 19. század végén, a nagy filoxéra járványt követően "nyilvánították eltűntnek". Ezt megelőzően Tokaj-Hegyalján, az Érmelléken, Nagyvárad környékén, valamint a Mátraalján volt elterjedt. Először egy 17. századi forrás (1655) említi, elsősorban Tokaj-Hegyaljával összefüggésben. A fennmaradt írásos emlékek szerint, vörös aszúbor készítésére is alkalmas.
Volt. Mert valóban eltűnt.
Persze nem teljesen, hiszen a pécsi szőlészeti és borászati kutatóintézet génbankjában található belőle néhány egyed. Érdekes módon azonban, nagyon kevés borásznak jutott eszébe, hogy kipróbálja, foglalkozzon vele egy kicsit. Nem véletlenül a Kárpát-medencében alakult ki ez a szőlő, hátha jó bort ad ezen a helyen. Helyette francia szőlőkkel árasztottuk el hazánkat és ezzel a húzással öregbítjük a francia borok nevét ország-világ előtt.
Purcsin, 2015
Purcsinnal én legutóbb 2015-ben találkoztam, akkor 60(!) palackot sikerült eljuttatni a vásárlóinkhoz.
Varázslatos nedű volt, igazi élmény:
Közepes intenzitású rubinvörös színárnyalat, gránát reflexekkel. Illatában ásványos, valamint fűszeres jegyeket fedezhetünk fel, aláfestésnyi aszalt piros bogyósgyümölcsös élménnyel. Kóstolva száraz, pikáns savérzet, selymes tannin, ásványos-fűszeres tengelyen mozgó ízaromák jellemezték. Sertés-, kacsa-, liba- és bárány fogások mellé, pörköltekhez, valamint fehérpenészes lágysajtokhoz kiváló választásnak bizonyult.
2 hozzászólás
Hű, de megkóstolnám!
Hát reméljük meg tudjuk menteni! Hobbiborászként évek óta foglalkozom a Purcsinnal, bár nem nagy tételben egyenlőre. Aránylag fagyérzékeny, de fagykár után jól regenerálódik, gombás betegségekre érzékeny (peronoszpóra, lisztharmat, fekete rothadás), de permetezéssel kordában tartható. Zöldmunka igénye nagy, sok hónaljhajtást nevel. A termés nem rothad, sokáig a tőkén hagyható, jó cukorgyűjtő, akár magas mustfokkal is szüretelhető, töppedésre, aszúsodásra hajlamos. A bora rubinvörös, jobb évjáratokban sötétebb, hidegebb években világosabb színű. A szakirodalom savas fajtaként írja le, de megfelelő érettségben bora harmonikus savszerkezetű, engem egy kicsit a Kadarkára, Pinot Noir-ra emlékeztet. Mátraalján már több helyen próbálkoznak vele, reméljük újra megjelenik a magyar borok világában. Nekem személy szerint nagy kedvencem, sajnos a 20-as évjárat elmarad, mivel a tavaszi fagy lerendezte.