Önök írták: a munka, a törekvés, hogy alkosson valamit, hozzájárult nagyapám jó közérzetéhez

Van itt egy olvasói levél, amiből kicsit tömörítve ugyan, de szeretnék megosztani pár sort. Ádám keresztnevű olvasónk egy hosszabb levélben számol be arról, hogy milyen is a viszonya a borokkal. Nem titkolja, hogy ő a technológiai borok világa felől érkezik, viszont egyre csak kacsingat a természetes módon született borok felé. 

Őszinteség:

Nagyon tisztelem a 30-as éveiben járó fiatalember őszinteségét! Nem csinálok belőle titkot, hogy az én utam is a technológiai boroknál kezdődött - igaz már jó régen, 20-30 évvel ezelőtt. Itt - a Pinceáron.hu történetben erről részletesebben is írtam.

De nem is az őszinteség miatt szerettem volna az Ádám soraiba betekintést engedni. Ezek a sorok bennem szinte egyből képekként jelennek meg - mintha látnám őt, ahogyan életre kelnek a sorai:

"A kezdeti lelkesedés onnan indult, hogy (...) nagyapám közel 100 tőkével próbálkozott nyugdíjas éveiben borkészítéssel (...) Megtanultam metszeni, (kapálni gyárilag tud az ember) permetezni, szüretelni, préselni és várni, várni hogy a foci és kerékpár helyett munkával eltöltött idő gyümölcsöt hozzon. A gyümölcs, mint olyan évente megérkezett. Borzasztó, illatában sem dicsőséges, de ízében önző módon szegényes "bor" született azóta megboldogult nagyapám és jómagam munkája nyomán. A szomszédok is hasonlóan nagyívű alkotásokkal dicsőültek, több verzióban készült a fröccsnek is nehezen fogyasztható folyadék... Jártunk is át egymáshoz és dícsértük a szomorúbbnál szomorúbb évjáratokat. (...) Ma is nosztalgiával gondolok vissza azokra a temérdek órákra, amit együtt töltöttünk gyermek éveimben ezt a tragikomédiát írva, rendezve és eljátszva."

Megérintett!

A kiemelt sorok megérintettek - mintha egy élettörténetbe kapnánk egy röpke bepillantást, és megérthetjük, miért is volt olyan fontos az a bor, még akkor is, ha nem volt "dicsőséges".

Egyedi, és megismételhetetlen: 
 Azt hiszem, hogy a számomra is valami ilyesmi a lényeg. A bor, szerintem sokkal többre hivatott, mint, hogy élelmiszeripari termékké alacsonyodjon. Évtizedekkel ezelőtt az akkor még kézművesnek, ma már inkább naturálisnak nevezett tételek, ezért is gyakoroltak rám ekkora hatást - mert minden tétel egyedi és megismételhetetlen. Magában hordozza az adott év összes lenyomatát, a borász tehetségét - és gyakran egy-egy élet történetét is - Nagy Szeretettel!

Ezúton is köszönöm a kedves Olvasóknak, Vásárlóknak, hogy időnként megosztják velem a borokhoz kötődő érzéseiket, gondolataikat, élettörténetüket!