Édes vörösbor - ezt nem árt tudni:

Az egyik vásárlónk kérdése ösztönzött arra, hogy összeszedjek pár gondolatot az édes vörös borokról. Nagyon röviden azt járom körül, hogy:

• Mit kell tudni arról, hogy hogyan is készülnek az édes vörösek?
• Miért van akkora különbség az árakban az édes vörös borok esetében?
• Miért olyan kicsi a választék a természetes módon született édes vörösborokból?
• Milyen szőlőfajtákból készülhet?
• Amire sokan nem gondolnak, ha az édes vörös borokról van szó: az étel és bor párosításban rejlő lehetőségek

Kezdjük!

Hogyan készülnek az édes vörös borok?

1. Az édes vörösek két módon készülhetnek, az első és az esetek igen-igen nagy hányadában történik ez: fogják az elkészült vörösbort és egyszerűen mustsűrítménnyel visszaédesítik. Ezektől a technológiai módon készülő édes vörösektől roskadoznak a polcok.
2. A másik és egyben nagyon ritkának számító eset, amikor a kékszőlő túlérik, töpped, s cukortartalma extrém módon bekoncentrálódik a bogyókban. Ez az az eset amikor természetes módon is megszülethet az édes vörösbor - ez egy ritka forgatókönyv!

Miért olyan kicsi a választék a természetes édes vörösekből?

Megszületésük egyik legnagyobb gátja, hogy a kék szőlőfajták valamennyivel később érnek-, s még később töppednek, mint a fehér társaik. Így tovább kell kint tartani a termést az ültetvényen, nagyobb tehát az esélye, hogy

• a csapadék által lerohadjon,
• a vadak leegyék,
• hogy ellopják... (sajnos ez is realitás ma)

További hátráltató ok, hogy a közfelfogás szerint - "a vörösbor száraz". Nagyon fontos kritérium, hogy a természetes módon születő édes vörösekhez kiemelkedő tehetségű termőhely kell, erről bővebben lentebb.

Mindent egybevetve, kész csoda, hogy egyáltalán találkoztunk természetesen édes vörösborral. Márpedig ha megszületik, akkor nagyon jó és a gasztronómiába is fantasztikusan beilleszthető.

Milyen szőlő jöhet szóba?

Az általunk ismert kék szőlőfajták jó része alkalmas lehet arra, hogy természetes édes vörösbort adjon, azzal a kitétellel, hogy a korábbi érésű, vékony héjú fajták mindenképp előnyösebb pozícióból indulnak ebben a küldetésben.

A vékony héjú, alacsony csersavtartalmú borokat adó kékszőlők (pl. kadarka) elvben képesek ebben az összefüggésben (is) felülmúlni a klasszikusokat, számukra azonban különleges adottságú szőlőskert kell ahhoz, hogy ne rothadjanak, hanem szépen töppedjenek bogyóik. Főleg a késő őszi szeszélyes időjárás mellett.

De, hogy egy másik példát is hozzunk; a Turán pl. egy magas tannintartalmú kékszőlő, ugyanakkor korábban érik, tehát egyáltalán nem a véletlen műve, hogy találkozhatunk belőle szűrt Főborral, de akár Aszúval is!

Milyen termőterület jöhet szóba?

Meredek hegyoldalakra tessenek gondolni, olyan helyekre, ahol állandó a széljárás, köves a talaj, magas a hőösszeg. Tudják, hogy hány ilyen terület van hazánkban? Hááát, nagyon kevés. Két kezünkön talán sorra is vehetnénk őket. Mivel ilyen hegyoldalból kevés van: ezek drágák. Mivel drágák, nincs az az „őrült” aki ezekre a helyekre olyan kockázatos fajtát telepítene, mint pl. a kadarka.

Miért van akkora árkülönbség a természetes (ha úgy tetszik kézműves) és a technológiai módszerekkel készülő édes vörösek között?

Azt hiszem a fentiekből ez már kiderült, de álljon itt összegezve a lényeg: ahhoz, hogy ne technológiai beavatkozások által, hanem természetes módon születhessen meg az édes vörös, ahhoz sok körülménynek kell egyszerre teljesülnie.

Kell egy igazán megszállott (és a jelenlegi piaci viszonyok között: merész) borász, kiváló adottságú termőhely, egy alkalmas szőlőfajta, és kegyes időjárás az adott évben. Ha ezeket így egybeolvassuk, akkor talán nem túlzás még hozzátenni: ahhoz, hogy minden összeálljon ehhez bizony nagy adag szerencse is kell.

Az árakban mindez megjelenik, beleértve a technológia hiányából fakadó kockázatot is - és amikor sikerül, és természetes módon születik meg az édes vörösbor, akkor érthető módon a borász meg is kéri a ritkasága árát.

Nem véletlen, hogy a természetes módón született édes vörösbor leggyakrabban az ünnepi asztal vendége.

A természetes édes vörösbor nem mindennapi élmény:

Eddig sommelierként nagyon kevés borászt tudott nekem természetes módon készült édes vöröset mutatni. Ezek naná, hogy kadarkák voltak és mondhatom, nem mindennapi élményben volt részem általuk. Ám ezek a borok is inkább a szabályt erősítő kivételek voltak, sem mint követhető etalonok.

A természetesen készülő édes vörösek:  nagyszerű ételkísérők!

Sommelierként az egyik legszebb kihívásnak tartom, amikor az étlapon, a menüsorban a borokat és az ételeket összehangoljuk. Szerénytelenség nélkül mondom, hogy egy-egy jól sikerült párosítás a borvacsorákon felejthetetlen élményt okoznak. Az édes vörösek ehhez egészen kivételes lehetőséget jelentenek, hiszen például megnyitják az utat a desszertek felé is!

Megjegyzés: az ételek és borok párosításának alapszabályairól ebben a bejegyzésben talál még pár gondolatot, a könyv 4. fejezetében pedig részletesebben is kifejtem a tudnivalókat. Mindezeken túl vásárlóinknak személyesen, vagy telefonon is szívesen segítek, keressen Ön is bátran!

Édes vörös a webshopban:

Amikor ezeket a sorokat írom, található a kínálatunkban egy egészen kivételes édes vörös a Kohári Pincészettől, "Tiszta Lap" néven tessék keresni, amíg kapható. A borásszal Tóth Istvánnal az egyik podcastban sok egyéb érdekesség mellett ez a tétel is szóba kerül. "A magyar bor magyar hangja" néven a csatorna, benne a podcast egyes epizódjai a Spotify, Google Podcast, és az Apple Podcast felületein is megtalálhatóak. A magyar nyelvű podcast honlapját itt találja.

Összegzés:

Az édes vörösek már ha természetes módon születtek - igazi ritkaságnak számítanak, hogy miért is, az kiderül a bejegyzésből. Egy biztos: amikor hozzájutunk belőle egy-egy palackhoz, egy kiváló lehetőséget kapunk az étel és bor párosításának összefüggésében is!