Borjour Magnum rendezvény: személyes beszámoló a háttérről

Kiállítóként vettem részt a februári Borjour Magnum rendezvényen. Úgy érzem, a nap sok szempontból a jelenlegi hazai borhelyzet egyik kézzelfogható lenyomata volt. Ha úgy tetszik: tükre annak, ami ma a borágazatban történik.

Rengeteg borász érkezett, hogy bemutassa borait a Nagyérdeműnek. Ez önmagában is jelzésértékű. Ma minden olyan alkalom felértékelődik, amikor a termelők közvetlenül találkozhatnak a fogyasztókkal.

A nap során sok borásszal volt alkalmam beszélgetni. Nyílt panaszkodást ugyan alig hallottam, de a mosolygó arcok mögött szinte kivétel nélkül ott volt a feszültség. Többen 40–50 százalékos forgalomcsökkenésről beszéltek. Ez már nem egyszerű hullámzás, hanem komoly figyelmeztetés.

Kimondva azt, amit sokan inkább csak kerülgetnek: az éttermek jelentős részében érezhetően visszaesett a vendégforgalom. Kevesebb vendég, kisebb költés, visszafogottabb borfogyasztás – a láncreakció gyors és egyértelmű. És nem csak a vendéglátásban látszik a tendencia. A borszaküzletek sem döntögetnek rekordokat az elmúlt másfél évben.

A hazai borágazat most egy nehéz kirakós közepén jár. Minden szereplő ugyanazt a kérdést próbálja megválaszolni: hogyan lehet újra lendületet adni a bor iránti keresletnek egy megváltozott gazdasági és fogyasztói környezetben.

Ebben a hangulatban érkezett az este.

Este hét óra körül – két órával a tervezett zárás előtt – bombariadót jelentettek be az épületben. Az eseményt azonnal megszakították, a vendégeket és a kiállítókat kiküldték az épületből, majd megérkeztek a keresőkutyák is.

Később kiderült, hogy ez már a negyedik hasonló bejelentés volt ugyanazon az eseményen.

A szervezők természetesen minden előírást betartottak, de a bizonytalanság megtette a hatását. Senki nem tudta, mikor folytatódhat a rendezvény, így a vendégek jelentős része inkább hazament. Pontos szám természetesen nincs, de ránézésre a látogatók közel fele már nem tért vissza az este folyamán.

Egy ilyen eseményen ez komoly veszteséget jelent a kiállítóknak.

A történtek több szempontból is elgondolkodtatóak. De talán a leginkább az, hogy miközben sok borász ma valóban nehéz időszakot él, valaki – vagy valakik – saját indítékaik mentén úgy cselekedtek, hogy közben számos termelőt hoztak hátrányos helyzetbe.

Értékes időt és lehetőséget vettek el tőlük egy amúgy is bizonytalan időszakban.

A bor azonban végső soron nem csak gazdasági kérdés. Emberek munkája, kockázata és szenvedélye van mögötte. És talán éppen ezért különösen fontos minden olyan alkalom, amikor a borász és a fogyasztó személyesen találkozhat.

Mert a bor végső soron mindig kapcsolat is.