Bácsi Zoltán - II. 2008, MEGSZÜLETIK A VARISZKUSZ PINCE

Előzmény:

Bácsi Zoli és az ő kézműves bora(i) viszonylag régóta színesítik kínálatunkat. Eddig minden általunk kóstolt évjárata jó szívvel ajánlható, ennek ellenére arányaiban keveset beszéltünk Bácsi Zoli kézműves borairól. Tettük ezt azért, mert Zoli pincészete a Variszkusz pince egy kicsi kézműves pincészet - a borai rendre el is kelnek. A túl nagy hírverés, csak túl nagy hiányt teremtett volna. Zoli azonban még 2015 első felében meglépte azt, amit sokan nem mernek. Mi ezt elmeséltük néhány fogyasztónknak, akik hitetlenkedve, de annál nagyobb kíváncsisággal hallgatták a történetet, ami valahogy így kezdődött el: "Kirúgta a multit, ahol dolgozott..." Amikor megtudtuk, hogy Zoli mire készül, tettünk egy ígéretet: ha tehetjük, itt tudósítunk!

Az előző részek:

Bácsi Zoltán - II. 2008,  MEGSZÜLETIK A VARISZKUSZ PINCE

Mielőtt igent mondtam a bennem szunnyadó szőlőművesnek és megvettem volna az első harmad hektárt Nadapon, a Csúcsos-hegy déli lejtőjén, öt dolgot tettem, hogy bebiztosítsam a jövőt.

  • mivel első a barátság, megkérdeztem a legjobb barátom, van-e kedve együtt dolgozni velem a szőlőben. Azt mondtam, lesz 5-600 palack jó borunk, amit megiszunk a Borissza Klubban Rambóékkal.
  • megkérdeztem Szentesi Jóskát, hogy segít-e nekem pincével-préssel-palackozással, azaz minden olyan eszközzel, ami nekem nem áll rendelkezésre.
  • megkértem Losonci Bálintot, írja össze, hány nap munkára lesz szükség márciustól októberig és pontosan mit is kell csinálni.
  • felhívtam a helyi vállalkozót, hogy bevállalja-e a növényvédelmet és talajművelést az én területemen is. - Jó pénzért bármit, mondta.
  • Vettem egy ARS metszőollót, hogy látszódjon, én aztán értek a szakmához.

A pozitív válaszokkal birtokomban, 2008 márciusának elején, egy hideg és szeles napon, óriási lelkesedéssel tiszteletünket tettük Urbival a 37-es „parcellában” (errefelé így hívják a harmad hektárokat), mellettünk két segéderő, akik már harminc éve szőlőben dolgoztak. Én mondjuk meglepődtem azon, hogy ők nem metszőollót, hanem ágvágót tartottak a kezükben … Megérkezett Attila is, aznapi tanárunk, aki villámgyors mozdulatokkal megmutatta mit is jelent rövid csapra, ötször két szemre metszeni. Elmondta, hogy ne számítsunk túl sok jóra, a területet 25 évig túlterhelték, a tőkénkénti 10 szem helyett 50-80 szemre metszették (1 kg-os terhelés helyett 5-8 kg-ot akartak „lehozni”), a szőlőkarok meg vannak vastagodva és el vannak öregedve, rengeteg munkánk lesz. Attila el. A két segéderő vakargatja a fejét; ők ilyet bizony még nem láttak, a helyi tsz-ben ezt másképp kell csinálni, ők inkább úgy szeretnék. Mondtam, hogy szó sem lehet róla. Hamar kiderült, hogy az ágvágó egyáltalán nem alkalmas a metszésre, úgyhogy már az első órában haza akartak menni. El kellett telnie egy délelőttnek, amíg a férfiember száján kibukott: -Hát, ha kevesebb szőlőt hagyunk rajt’, csak jobban beérik a szőlő és finomabb lesz a bor, nem igaz? Brutálisan durva nap volt. Az segített át minket a nehézségeken, hogy este hatra kóstolni mentünk Szentesi Jóska budaörsi pincéjébe és tudtam, hogy Rajnai, Zengő, Csóka, Kadarka és régi magyar fajták várnak ránk.

A második nagy lecke a hajtásválogatás volt. Megcsúsztunk vele egy kicsit. Na jó – a korai hajtásválogatást teljes egészében kihagytuk. Igazából azt sem tudtuk, hogy van olyan. Kimentünk a szőlőbe és nem hittünk a szemünknek. Igen, valóban mondták, hogy a szőlő extrém módon növekedni kezd, hogy hozza az előző években megszokott hajtás- és levélmennyiséget, de azt nem gondoltuk volna, hogy egy áthatolhatatlan dzsungel fogad minket. Szó szerint nem lehetett átmenni a lelógó hajtások között, mert a kb. egy méterre nőtt hónaljhajtások összefogták őket. Fejvakargatás, telefonálás. Ismét jött Attila, aki rezzenéstelen arccal megmutatta, hogyan kell szellőssé tenni a lombfalat. Persze tízszeres munkával. Láttam rajta, hogy ő is járt már így. Egy tőke – 5 perc. Egy embernek egy óra alatt 12 tőke. Összesen van 816 tőke …

A 3. tanulság az volt, amit Kaló Imre úgy írt le: - Ja, hogy a velencei-tavi seregélyek! Az igen! Tízmilliós nagyságrendről beszélünk. Amikor ősszel megindulnak melegebb vidékre, az első megállójuk a ti szőlőtök! A vámot pedig meg kell fizetni! Meg is fizettük. Pár nappal szüret előtt lecsaptak és a tervezett három hordónyi (kb. 700 liternyi) bor helyett meg kellett elégednünk másfél hordónyival. Sebaj, két hordómat kölcsönadtam Tarnóczi Zolinak, egy kisebbet pedig kölcsönkértem Jóskától. De az a másfél hordónyi bor, 584 palack szűretlen Variszkusz Rajnai Rizling szép lett, a mai napig nagy örömöt okoz a kóstolása. Még van belőle tíz palackkal. 

A következő évben rengeteg tudással felvértezve megtapasztaljuk azt a csodát, amikor öt hordó mustból egy hordónyi kierjed szárazra, négyben viszont 52 gramm cukor marad vissza …

Bácsi Zoltán, 2015. május 29.

További cikkeink

Kő-juice: a kőzet kifacsart leve...

A kritikusaim időnként azzal vádolnak, hogy szeretek néha túlzásokba esni. Tudja mit? Lehet, hogy igazuk van, még akkor is, ha az idő végül gyakran mégiscsak engem igazol. Így volt ez, amikor az egyik kézműves borászunkról kijelentettem, hogy egy igazi fenegyerek, ő volt az, akinek a borait kóstolva először megfogalmazódott bennem, hogy van egy olyan borkategória, aminek eddig nem volt neve. Így hát adtam neki egyet, ez lett a kő-juice...:

Szél Fiai Borvacsora - Szél Fiai Fogadó, Nyúl, természetesen Prisztóka Tibor kézműves boraival

Egy szenzációs borvacsorán vehettünk részt Nyúlon, Prisztóka Tibor fogadójában. Tibor borait már sokszor méltattam, most inkább a konyhát ajánlanám szíves figyelmükbe. A legtöbb vásárlónk budapesti vagy környékbeli, ezért külön is ki szeretném emelni: Bp határától nagyjából 1 óra utazással érhető el a fogadó. Ha van értelme kulináris élményekért 60 percet autópályázni, akkor ez a kérdés Nyúlon nyer értelmet!

Kézműves fagyi, kézműves ropi, kézműves gumibelső, kézműves féktárcsa...

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pincészet frontembere volt a vendéglátónk, aki sok minden más mellett, mesélt a kézműves fagyiról, a kézműves ropiról, a kézműves gumibelsőről, és a kézműves féktárcsáról is... De tényleg! Na jó, a kézműves borról egy kicsit többet: