Újranyitás, éttermek, szürkemarhák

A magyar szürkemarháról nyilván sokan hallottak már, viszont szerintem sokan gondolják, hogy a „szürkék” ott valahol a pusztákon legelgetnek, amolyan múzeumi darabként, majd szépen végelgyengülésben elmúlnak. Szerencsére nem ez a helyzet, de én miért is foglalkozom a szürke marhákkal?

Ahogyan lassan kezd újra indulni az élet, úgy éledeznek a szakmai rendezvények is. Egy ilyenen volt szerencsém nekem is részt venni, amit a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete prezentált. Az én dolgom itt természetesen a borok köré szerveződött, szóval ezt a pár sort most a marhák kapcsán inkább olyan élménybeszámolóként tessenek olvasni. 

Fotó forrása: https://mszte.hu/galeria/magyar-szurke-szarvasmarha#lg=1&slide=1

Szürkemarhák a hazai gasztronómiában

Szerintem egy nagyon érdekes vállalkozásról van szó, a szövetség célja az állomány megőrzése az utókornak, illetve a szürkemarhákat újra behozni a hazai gasztronómiába. Jelzem, nem is lenne baj, mert az elmúlt évtizedekben én azt tapasztaltam, hogy rengeteg tejelő marha került itthon a tányérokra, ami finoman szólva sem az igazi. Nem véletlen, hogy külön fajtákat tenyésztettek tejelésre, és külön fajtákat tartanak a húsukért - talán mondanom sem kell, hogy a szürkemarhát is első sorban a húsukért tartják.

Mint megtudtam, a szürkemarha állomány mérete korlátos, és részben ezért, részben amiatt, mert szeretnének rangot is adni ennek a húsfajtának, kifejezetten odafigyelnek arra, hogy a tányérra biztosan értő kezek által kerüljön a hús. Ezért is fókuszálnak az éttermekre, és arra is nagyon figyelnek, hogy a forgalmazói láncolatban se lehessen manipulálni a terméket (értsd: ne lehessen csereberélni a nyersanyagot, és például abból elkészíteni a szürkemarha pörköltet) ezért a vágás is az egyesület felügyelete alatt történik, beleértve a kiszállítást is. Megvallom, nekem tetszik ez az irány!

Éttermesek a nyitásról

A rendezvény szüneteiben elég sokakkal beszélgettem, és érdekes volt, amit az éttermesek mondtak. Persze mindenki örül neki, hogy végre újra lehet nyitni, ugyanakkor továbbra sem egyszerű a pálya.

Sokan mondták, hogy ők azért inkább óvatosan haladnak, a teraszokon nyitnak, a beltérrel azonban még egy kicsit kivárnak. Egyrészt próbálnak vigyázni magukra, a vendégekre, és nem tudom, hogy Önök mennyire követik figyelemmel a híreket, de azért az látszik, hogy meglehetősen ingoványos talaj (és komoly következményekkel járó kérdés) az ellenőrzések kérdése.

Azt mondjuk annyira nem forszírozták a beszélgetésekben az éttermes kollégák, de gyanítom, hogy nem egyszerű most a munkaerő kérdése sem a vendéglátásban, szerintem kényszerűségből sokan váltottak most valami másra.

Bárhogyan is van, ez az elmúlt időszak nagyon megtépázta a vendéglátást (nem titok: nekünk sem segített, de valahogyan alkalmazkodtunk). Én személy szerint nagyon örülök annak, hogy végre újra elérhető közelségbe kerül egy normálisabb, szabadabb élet – reméljük a legjobbakat!

A vendéglátós kollégáknak pedig külön is kívánok kitartást és szerencsésebb elkövetkező hónapokat!