Cikkek

Ráspi termését leették az őzek, a szomszédokéra nem tudtak ráfanyalodni... Vajon miért?

Ezen azért érdemes elgondolkozni - nem is kicsit, a tanulságot mindenki vonja le maga. Persze tudom én, hogy a bennünk rejtőző "én" védelme, és vele a kognitív disszinancia kemény ellenfelek - ha valaki a szemét csak a nézésre használja, és a látás már nem érdekli, azon én sem tudok segíteni.
 
A látni is óhajtóknak pedig ajánlom a figyelmébe ezt a videót. Én olyan látó embert még nem láttam, aki ezeken képeken meg ne döbbent volna:
 

Bácsi Zoltán - I. Vívódásaim

47 éves férfiként most úgy látom, hogy kivétel nélkül minden felnőtt ember folyamatosan azon filozofál, mivel is kéne igazából foglalkozni és hogyan lehetne kiugrani arról a kényszerpályáról, amiben épp most léteznie kell. Ez természetesen nem így van. Ez szimplán kivetítés; mivel számomra ez mindig is fontos téma volt, most azt hiszem, hogy a téma mindenkit érdekel. Mindenesetre ahhoz, hogy megértsem, milyen váratlan és tervezett események illetve tudatos és tudattalan döntések vezettek oda, hogy 25 év „multizás” után főállású őstermelővé váljak, vissza kell lépnem az időben.

'kirúgta a multit, ahol dolgozott... "Persze, de neki könnyű...!"

Emlékszik még? Azt írtam, hogy belefutottunk egy történetbe - egy piciny borászat kézműves borászáról van szó, aki talán 10-15 éve éli napjaink szokásos életét. Építi karrierjét az egyik legismertebb multinál - tisztességgel meg is állja a helyét. Ugyanakkor belül tudja: pontosan egy olyan életet él, amely “életformától” mindig is távolságot akart tartani. A baj csak az, hogy közben a csekkek jönnek, az évek pedig mennek. Van persze közben hobbi is - a borászat. A csöppnyi borászat, ami valójában maga lehetne AZ ÉLET. Az az élet, amit mindig is élni akart. És ő megteszi azt, amiről a legtöbben csak álmodoznak: felmond, kilép. Nemet mond az anyagi biztonságra, a kiszámítatóságra, és elkezd újra "élni"... Pár hete már az üzletben megosztottam ezt a történetet a hozzánk betérő vásárlókkal - érdekes volt hallani a reakciókat:

Jó-jó, de 10-15 év multis múlttal könnyű...!

mondta szinte mindenki, miután belegondolt, hogy mekkora lépést is tett meg Bácsi Zoltán. Közben persze látszott a tekinteteken, hogy ez a "neki könnyű" valójában olyan menedék féle. Olyasmi, ami segíti a hallgatót, hogy egy kicsit távolodjon a történettől, hogy ne kelljen belegondolnia: én is megtehettem volna? Bátor, kemény lépés az egyszer biztos! Tartson velünk, és kövesse Ön is Bácsi Zoli, és a Variszkusz pince történetét:

A bor mellé vigyen egy történetet is: Ráspi / Take a wine plus a story with you! (Ráspi)

“Újra meg kell tanulnunk a bor ízét!” - mondja Ráspi, a fertőrákosi Bordruida, akinek anno  jelentős szerepe volt abban, hogy megalkothassam a kő-juice kifejezést. Ráspi számomra a kézműves borászat egyik legfontosabb igazodási pontja, filozófiáját sokaknak lenne érdemes (alaposan) átgondolnia, és nem feltétlenül csak a borászatban. Ő is azok közé tartozik, aki a tiszta, de nehezebb - a több munkát jelentő, a manipulációktól mentes borkészítés útját választotta. Nagy Szeretettel:

Sajt, bor, miegymás - a dob utcai Chess étterem kertjében (fotók)

Rendhagyó borvacsorán jártunk a dob utcai Chess étteremben (Pinceáron Dob utca, Chess étterem - kézműves borok elviletre is, méghozzá pinceáron, azaz annyiért, mint amennyibe a borok nálunk a webshopban kerülnek!). A vacsorán velünk tartott Piroska Tibor, azaz a Kékhegy pince, ill. Bodnár Sándor a Mádi Sajt sajtmestere is.

A bor mellé vigyen egy történetet is! / A place. A wine. And a story to tell.

 

Talán nem is magát a bort szeretem a legjobban, hanem azt a rengeteg életutat, történetet, amelyekkel a szőlő, és a bor hoz össze. Az utóbbi hetekben két elképesztően izgalmas történetbe is beleszaladunk. Az elsőbe Szekszárdon, Dániel Zsoltnál. Zsoltnál a “szokásos” pincejáró körút keretében voltam. Dolgozni mentünk, ugyanakkor kollégám a háttérben végig forgatott. Készült is több órányi nyersanyag, amelyből végül kiválogattunk 10 percet.

Pinceáron Dob utca, Chess Étterem

Kínálatunk legszebb kézműves tételei mostantól személyesen a Dob utcában egészen pontosan a Chess Étteremben is elérhetőek, az árak a webshopban is elérhető áraink! A vásárlás éttermi fogyasztáshoz nem kötött, azaz csak a borokért is nyugodtan beugorhat, de persze az az igazi, ha egy ebéd vagy vacsora elköltésére is módja adódik.

A hét minden napján: Pinceáron Dob utca, Chess Étterem

Oldalak