Kő-juice: a kőzet kifacsart leve
A kritikusaim időnként azzal vádolnak, hogy szeretek néha túlzásokba esni. Tudja mit? Lehet, hogy igazuk van, még akkor is, ha az idő végül gyakran mégiscsak engem igazol. Így volt ez, amikor az egyik kézműves borászunkról kijelentettem - egyébként Ráspiról van szó, hogy egy igazi fenegyerek, ő volt az, akinek a borait kóstolva először megfogalmazódott bennem, hogy van egy olyan borkategória, aminek eddig nem volt neve.
Így hát adtam neki egyet, ez lett a kő-juice!
Kő-juice jelzővel illetjük azokat a borokat, amelyek olyan koncentrációban közvetítik a termőhelyet, hogy esetükben "fajtajellegről" teljesen felesleges beszélni, ellenben a mindenkori, egyedi kőzet jellegét akár tanulni is lehet általuk. Ezek a borok olyan érzést hordoznak, mintha a borász, magát a termőhely kőzetét préselte volna ki, s annak levét töltötte volna palackba.
Félreértés ne essék:
véletlenül sem szeretnénk azt állítani, vagy bárkinek is azt sugallni, hogy ez az egyetlen üdvözítő út a különleges borok megismeréséhez, ám kétségtelen, hogy ilyen borok léteznek, s vannak, akik az ilyen típusú élményekre nyitottak, fogékonyak. Nagy tisztelettel üzenjük azonban azoknak, akik az ilyenformájú megközelítését a boroknak nem akarják érteni, vagy csak egyszerű szemfényvesztésnek/humbugnak tartják, nyugodtan fogják be fülüket, nem hozzájuk szóltunk e helyt!
Ha kifejezetten ezeket a borokat keresné, akkor a termékek között, külön rá is tud szűrni a kő-juice-ként jelölt borokra!
Ha megengedi írok néha:
Borokról, rendezvényekról, ajánlatokról. Néha pedig a véleményemet. Dolgokról. Keresse meg oldalt vagy alul a "piros kis fület", és iratkozzon fel Ön is.
Fontos újdonságot hozott apró vállalkozásunk életébe a 2020-as év: mostantól bankkártyával is fizethet nálunk!
4 hozzászólás
Borseprőböl lett kő-Lapis vinaceus
Lapis-a középmecsek lejtőpihenője
A Szürkebarát engem is megviccelt,50 évvel ezelőtt
Találó név! Tetszik!
Mert munkám oda szólított, hat évig volt szerencsénk Itáliában, a Lago-Maggiore partján élni. Svájc közelsége okán (is) rendszeresen (havonta 1-2 alkalommal) jártunk át Svájcba, és többször megjártuk a Brig völgyet, amely Keletről Nyugat felé, Brig városától a Genfi tóig halad, és a völgyben folyik a Brig folyó. Nos, amint haladunk a völgyben, nagy kiterjedésű szőlőültetvények láthatók a völgy déli, nagyon meredek, szinte talajmentes lejtőin. El nem tudtam képzelni, hogyan művelhetik meg ezeket évről évre, de egy prekoncepcióm azonnal kialakult: Nem lehet túl jó az a bor, amelyet ilyen körülmények között termelnek. Ezzel élve, legalább két évig meg sem voltam hajlandó az onnan származó borokat megkóstolni, mígnem egyszer Luganoban utcai borköszöntő alkalmával meg nem tettem. Csak egyet mondhatok pestiesen, az élménytől fogtam egy hátast, lementem hídba. Életemben olyan ízvilágot nem éreztem (pedig Itáliában volt merítésem bőven), mint az a Brig völgyéből származó bor volt. A selymes savak kíséretében ezernyi mineráliát éreztem. Szinte a hegy kőzetét nyeltem, mint egy „kő-juice”-t. Eszméletlenül egyedi, borra eladdig számomra nem jellemző ízek gurultak lefelé. Alaposan bevásároltam több termelőtől is, és ha jól emlékszem, este kissé becsíptem otthon, mikor már letehettem az autót. Azóta nagy kedvelője, tisztelője vagyok a mineráliás boroknak. Sajnos kevés van idehaza.
Szóval, a „kő-juice” találó elnevezés!
Jó név, és jó a kategória is. Pont idén nyáron mondta egy arácsi barátom, akinek egy kisebb somlói pince borából vittem egy ‘másfélliterest’: nem tudom milyen fajta, de Somlói az biztos.
Tetszik ez a az elnevezés “Kő juice” !