Bácsi Zoltán - V. 2011 – Az első komolyabb sikerek

ELŐZMÉNY:

Bácsi Zoli és az ő kézműves bora(i) viszonylag régóta színesítik kínálatunkat. Eddig minden általunk kóstolt évjárata jó szívvel ajánlható, ennek ellenére arányaiban keveset beszéltünk Bácsi Zoli kézműves borairól. Tettük ezt azért, mert Zoli pincészete a Variszkusz pince egy kicsi kézműves pincészet - a borai rendre el is kelnek. A túl nagy hírverés, csak túl nagy hiányt teremtett volna. Zoli azonban még 2015 első felében meglépte azt, amit sokan nem mernek. Mi ezt elmeséltük néhány fogyasztónknak, akik hitetlenkedve, de annál nagyobb kíváncsisággal hallgatták a történetet, ami valahogy így kezdődött el: "Kirúgta a multit, ahol dolgozott..." Amikor megtudtuk, hogy Zoli mire készül, tettünk egy ígéretet: ha tehetjük, itt tudósítunk!

Az előző részek:

Ahogy egyre mélyebbre ástuk magunkat a szőlőművelés rejtelmeibe, s mindebből hirtelen kikerekedett egy őstermelői státusz és a barátaim elkezdtek arról beszámolni, hogy a Rajnaimat itt is ott is árusítják különböző kereskedésekben, egyre több vidám dolog történt velünk.

Mennyire emlékezetes volt például a Mátrai Tőkésekkel közösen vásárolni hordókat! Egy este anyu felhívott azzal, hogy fura dolog történt, mert megjelent nála egy állítólagos borász egy nagy autóval, azt állította jól ismer engem és hozott nekem valamit. Mire anyu megkérdezhette volna, hogy pontosan miről is van szó, már a veresegyházi kertjében pihent három darab Miklóssy hordó Erdőbényéről. Most már csak fel kellett szállítani őket Budapestre. Urbi barátom váltig állította, a Toyota kifejezetten úgy tervezte a kombi autóit, hogy három hordó beférjen, szóval sima ügy, egy fuvarral megoldjuk. Kettőt valóban könnyedén begördítettünk, de a harmadikhoz a teljes kárpitot le kellett szerelnünk és úgy is csak nyitott csomagtartóval sikerült megoldanunk az utaztatást. Arra gondoltam, hogy biztosan ez a kézműves borászat. Nem pályázati úton jutni száz db erősen pörkölt francia barrik hordóhoz, hanem baráti segítséggel, a bénázásainkon jókat röhögve, csomagtartóban szállítani a három, kincset érő magyar hordót.

Tehát a 2011-es évjárat bora már részben ezekben a hordókban pihent. Október 1-jén egy csodálatosan szép évjárat végén, tőkénként 90 dkg-os terheléssel tökéletesen érett fürtöket szüreteltünk, s mivel év közben megszállottan hajszoltuk a tökéletességet a zöldmunkában, joggal vártunk szép bort. 1116 palack pihent a pincében, már csak az értékesítés volt hátra. 2012 Karácsonya előtt fel is hívtam borász barátokat, hogy mely kereskedéseket, borbárokat javasolják, majd elkezdtem bekopogni néhány céghez. Művelt alkoholista barátaim szerint az öt legprofibb kereskedőhöz sikerült bejutnom, s ez lelkesítően hatott.

Kértem ajánlást olyan elismert bor bloggerhez, akit nem ismertem, s így véletlen sem lehetett elfogult a borommal szemben. Fel is kerestem, meg is kóstolta. Erős hat pontot kapott, de „lelkesebb pillanatokban felmerült benne a hét is”. A legnagyobb siker a Borkonyhához fűződik, aminek nagyon tetszett a hangulata, ezért oda is vittem egy palackkal. Már másnap hívott az üzletvezető, hogy nagyon bejött neki a bor, meg is itta az egészet, várja az első szállítmányt. Távol álljon tőlem a közvetlen összefüggések keresése, de egy évvel később Michelin-csillagot kapott az étterem. A ’11-es Rajnaimból két kartonnal őrzök, számomra még mindig lenyűgöző.

… és következik 2012, amikor megkeres engem egy srác, aki a neten olvasott rólam, neki is a környéken van szőlője, arra gondolt, jó lenne megismerkedni, aztán pár hónappal később már együtt metszünk Nadapon. Egy este megmutatja a hegy túloldalán lévő szőlőjét, és a sors kereke mozgásba lendül, megveszem a világ legkisebb présházát a pázmándi szőlőhegy tetején.

További cikkeink

Kő-juice: a kőzet kifacsart leve...

A kritikusaim időnként azzal vádolnak, hogy szeretek néha túlzásokba esni. Tudja mit? Lehet, hogy igazuk van, még akkor is, ha az idő végül gyakran mégiscsak engem igazol. Így volt ez, amikor az egyik kézműves borászunkról kijelentettem, hogy egy igazi fenegyerek, ő volt az, akinek a borait kóstolva először megfogalmazódott bennem, hogy van egy olyan borkategória, aminek eddig nem volt neve. Így hát adtam neki egyet, ez lett a kő-juice...:

Szél Fiai Borvacsora - Szél Fiai Fogadó, Nyúl, természetesen Prisztóka Tibor kézműves boraival

Egy szenzációs borvacsorán vehettünk részt Nyúlon, Prisztóka Tibor fogadójában. Tibor borait már sokszor méltattam, most inkább a konyhát ajánlanám szíves figyelmükbe. A legtöbb vásárlónk budapesti vagy környékbeli, ezért külön is ki szeretném emelni: Bp határától nagyjából 1 óra utazással érhető el a fogadó. Ha van értelme kulináris élményekért 60 percet autópályázni, akkor ez a kérdés Nyúlon nyer értelmet!

Kézműves fagyi, kézműves ropi, kézműves gumibelső, kézműves féktárcsa...

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pincészet frontembere volt a vendéglátónk, aki sok minden más mellett, mesélt a kézműves fagyiról, a kézműves ropiról, a kézműves gumibelsőről, és a kézműves féktárcsáról is... De tényleg! Na jó, a kézműves borról egy kicsit többet: