Bácsi Zoltán - IV. - 2010 – A DRÁMÁK ÉVE

ELŐZMÉNY:

Bácsi Zoli és az ő kézműves bora(i) viszonylag régóta színesítik kínálatunkat. Eddig minden általunk kóstolt évjárata jó szívvel ajánlható, ennek ellenére arányaiban keveset beszéltünk Bácsi Zoli kézműves borairól. Tettük ezt azért, mert Zoli pincészete a Variszkusz pince egy kicsi kézműves pincészet - a borai rendre el is kelnek. A túl nagy hírverés, csak túl nagy hiányt teremtett volna. Zoli azonban még 2015 első felében meglépte azt, amit sokan nem mernek. Mi ezt elmeséltük néhány fogyasztónknak, akik hitetlenkedve, de annál nagyobb kíváncsisággal hallgatták a történetet, ami valahogy így kezdődött el: "Kirúgta a multit, ahol dolgozott..." Amikor megtudtuk, hogy Zoli mire készül, tettünk egy ígéretet: ha tehetjük, itt tudósítunk!

Az előző részek:

A 2009-es évjárat egy hordónyi száraz borában is maradt egy kis cukor, ami a kelleténél kevesebb kén hozzáadásától 2010 tavaszán elkezdett újraerjedni. De sajnos ekkor már palackban volt. Egy születésnapi partin ütött be a ménkű, amikor egy kedves kóstoló nagyot bólintott a borra, hosszan elemezte, majd a végén hozzátette: „ – És kifejezetten jól áll neki ez a leheletnyi szénsav.” …

Másnap Urbi barátommal fény felé tartva hosszasan vizsgálgattuk a palackokat. Amiben buborékot láttunk és valami zavaros izé is úszkált benne, azt félretettük. 200  palackból 170 problémás volt, a maradék 30-at megosztottuk egymást közt.

A helyzet duplán fájdalmas volt. Nem csak az addigi legjobb boromról volt szó, hanem egy olyan tételről, ami kézműves borkóstolón komoly sikert aratott, s amire magasan jegyzett hazai borkereskedő cég vezetője is azt mondta, bár ő általában maximum 24 palackot rendel be egy adott borból, de ezt a 200-at azonnal szeretné lefoglalni.

Gyorsan megfutottam a szokásos köröket. A Mátrai Tőkések mondták, hogy meg lehet próbálni a kidugózom – összeöntöm – újraerjesztem – majd derítem és szűröm és palackozom típusú folyamatot, de az a bor már nem lesz olyan. Úgyhogy a nyár dereka ott talált minket a Zimek Pálinka Manufaktúra udvarán, ahol könnyek közt beleöntöttük a 170 palack tartalmát egy műanyag hordóba, és indult a Rajnai párlatkészítés. A pincemester csalódottságunkat látva ősi módszerrel élt: a hűtőjében található minden pálinkából és párlatból kaptunk 1 centiliter kóstolót. A szokásos meggy, szilva, szeder, bodza, birs, vadmálna, mirabella pálinkák után olyan párlatok következtek, mint dió, kávé, kömény, levendula. S bár a 2009-es száraz Rajnaim halotti tora így életem egyik legjobb kóstolójává vált, a szőlőben közben – az özönvíz szerű esőzéseknek köszönhetően - drámaivá vált a helyzet. Akkoriban még a hétvégi munkára voltam ráállva, de épp a kritikus májusi hónapban jött egymást követő 3-4 olyan hét, amikor az eső miatt nem tudtam kimenni. Hiába láttuk még úgy szeptember közepén, hogy a szőlő rendben van, az extrém módon magas savak miatt a szüret még szóba sem jöhetett, aztán egy héttel később indult a kényszerszüret. A szokásos 18 mázsás termés helyett az 1500 tőkéről leszedtünk 340 kg szőlőt. A mustot erősebben kéneztük és kétszer olyan hosszú ideig ülepítettük, mint szoktuk. Végül is lett egy hordó borom, amit nem hoztam forgalomba. Néhány barátom azt mondta, tipikus német Rajnai született, csábító illattal és masszív savakkal, s abban igazuk lett, hogy ma, négy éves palackos érlelés után a bor meglepően szép formáját mutatja.

… és következik a 2011-es évjárat, amivel egy szép nyári napon besétáltam a Borkonyha üzletvezetőjéhez, s egy nappal később a Variszkusz már egy Michelin-csillag várományos étterem borhűtőjében pihent …

Bácsi Zoltán, 2015. július 10.

További cikkeink

Kő-juice: a kőzet kifacsart leve...

A kritikusaim időnként azzal vádolnak, hogy szeretek néha túlzásokba esni. Tudja mit? Lehet, hogy igazuk van, még akkor is, ha az idő végül gyakran mégiscsak engem igazol. Így volt ez, amikor az egyik kézműves borászunkról kijelentettem, hogy egy igazi fenegyerek, ő volt az, akinek a borait kóstolva először megfogalmazódott bennem, hogy van egy olyan borkategória, aminek eddig nem volt neve. Így hát adtam neki egyet, ez lett a kő-juice...:

Szél Fiai Borvacsora - Szél Fiai Fogadó, Nyúl, természetesen Prisztóka Tibor kézműves boraival

Egy szenzációs borvacsorán vehettünk részt Nyúlon, Prisztóka Tibor fogadójában. Tibor borait már sokszor méltattam, most inkább a konyhát ajánlanám szíves figyelmükbe. A legtöbb vásárlónk budapesti vagy környékbeli, ezért külön is ki szeretném emelni: Bp határától nagyjából 1 óra utazással érhető el a fogadó. Ha van értelme kulináris élményekért 60 percet autópályázni, akkor ez a kérdés Nyúlon nyer értelmet!

Kézműves fagyi, kézműves ropi, kézműves gumibelső, kézműves féktárcsa...

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pincészet frontembere volt a vendéglátónk, aki sok minden más mellett, mesélt a kézműves fagyiról, a kézműves ropiról, a kézműves gumibelsőről, és a kézműves féktárcsáról is... De tényleg! Na jó, a kézműves borról egy kicsit többet: