Bácsi Zoltán - III. 2009 - NÉGY HORDÓ ÉDES – 1 HORDÓ SZÁRAZ

Előzmény:

Bácsi Zoli és az ő kézműves bora(i) viszonylag régóta színesítik kínálatunkat. Eddig minden általunk kóstolt évjárata jó szívvel ajánlható, ennek ellenére arányaiban keveset beszéltünk Bácsi Zoli kézműves borairól. Tettük ezt azért, mert Zoli pincészete a Variszkusz pince egy kicsi kézműves pincészet - a borai rendre el is kelnek. A túl nagy hírverés, csak túl nagy hiányt teremtett volna. Zoli azonban még 2015 első felében meglépte azt, amit sokan nem mernek. Mi ezt elmeséltük néhány fogyasztónknak, akik hitetlenkedve, de annál nagyobb kíváncsisággal hallgatták a történetet, ami valahogy így kezdődött el: "Kirúgta a multit, ahol dolgozott..." Amikor megtudtuk, hogy Zoli mire készül, tettünk egy ígéretet: ha tehetjük, itt tudósítunk!

Az előző részek:

Bácsi Zoltán - III. 2009 - NÉGY HORDÓ ÉDES – 1 HORDÓ SZÁRAZI

Utólag belegondolva nem tudom mi lett volna, ha Urbi barátom nem jelenik meg 2009 július közepén a teljes családjával (beleértve a nagyszülőket is), hogy időben leválogassa a hajtásokat, amíg én a Bátor Táborban íjászatot oktattam gyerekeknek; de hát erre való a barátság. Így viszont a 2009-es év gyönyörű termést hozott! Tőkénként 1 kg-nál kevesebb szőlő, teljes érésben, 21,5 mustfokkal. Tanulva a 2008-as év tapasztalataiból, ezúttal tízéves hordókat vásároltam, amikben korábban remek Furmint érlelődött Tokaj-hegyalja egyik pincéjében, és beszereztem egy műanyag tartályt is, amiben a négy hordó fölötti részt szándékoztam tartani. Gyönyörű illatok, csodaszép aromák, aztán tavasszal jött a meglepetés.

Ugyanis elvittem a bort analízisre a Kertészeti Egyetem borászati tanszékére, ahonnan pár nap múlva azzal hívtak, hogy baj van: míg a tartályos Rajnai kierjedt szárazra, addig a négy fahordóból vett mintában 52 gramm maradék cukor található, azaz van 900 liter édes borom. Pánikba estem. Épp akkortájt hallottam az első rémtörténeteket a palackban történő utóerjedésről, kilőtt dugókról, szétrobbant palackokról. Gyorsan elkezdtem kérdezgetni a borász barátokat, hogy mit tennének a helyemben. Szentesi Jóska azt mondta: - Zolika, le kell palackozni, lehet, hogy soha többé nem lesz édes borod. Németh Attila Gábor egyszerűnek látta a helyzetet: ha a bor szép és egyensúlyban van; le kell palackozni és kész. Szepsy István épp akkor Budapesten járt egy kóstolón, gyorsan kezébe nyomtam egy palackot azzal, hogy örömmel venném visszajelzését. Kiderült, hogy a Furmint mellett a Rajnai a nagy kedvence, úgyhogy örömmel fogadta. István is abban erősített meg, hogy a bor nagyon szép – palackba vele! Így lett az első forgalomba kerülő borom – édes.

Sokáig kutattuk az értelemmel felfogható okokat. Van jó pár. Lehet, hogy az ülepítés miatt kevés durva seprő, s így a kelleténél kevesebb élesztő került a mustba. A pince, ahol erjedt, korábban pezsgő tárolás célját szolgálta, tehát a pincében található élesztőflóra sem segítette az erjedést. Az is lehet, hogy a must átalakulása borrá másképp történik hordóban, mint tartályban. Az okok keresgélését folytatni fölösleges, hisz se szeri, se száma. A lényeg az, hogy a bor úgy döntött: „Elkészültem. Édes maradok.” Ráébredtem, hogy erre számíthatok minden évben: a Bor majd eldönti, hogy ő maga milyenné szeretne válni. A Bor megszületik magától - s ezt érdemes lesz elfogadnom.

S hogy mi lett később? 2010 végén ezzel a borral sétáltam be ismeretlenként Kovács Antihoz azzal, hogy örülnék, ha forgalmazná. Másnap hívott: „-Zoli, tegnap este megbontottam a Rajnaid és meg kell mondanom, hogy még aznap este elfogyott az egész palack. Szeretném árusítani.”

A legmurisabb eset az életútja során az volt, amikor az Országos Borminősítő Intézet (OBI) forgalomba hozatali engedélyére vártam. Egy nap felhív egy hölgy az OBI-ból azzal, hogy a bor rendben van, ki is állítja az engedélyt, csak egy formai problémát talált, történetesen elfelejtettem ráírni a bor adatlapjára, hogy hány gramm cukrot adtam a musthoz. Először nem is értettem, vissza kellett kérdeznem. Ugyanazt ismételte el. Kezdtem magyarázkodni, hogy édes bor nem csak kizárólag cukor hozzáadásával készülhet, meg, hogy létezik alkohol-sav-cukor egyensúly, és az adatlap helyes, mert én bizony valóban nem adtam hozzá cukrot. A hölgy hümmögött, aztán végül belátta, hogy valóban létezik a természetes édes bor kategória. Csak neki személyesen olyanhoz még nem volt szerencséje. 

… és ekkor még nem tudtam, hogy 2010-ben abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy szenvedő alanya lehetek az előző 100 év legrosszabb évjáratának …

Bácsi Zoltán, 2015. július 9.

További cikkeink

Kő-juice: a kőzet kifacsart leve...

A kritikusaim időnként azzal vádolnak, hogy szeretek néha túlzásokba esni. Tudja mit? Lehet, hogy igazuk van, még akkor is, ha az idő végül gyakran mégiscsak engem igazol. Így volt ez, amikor az egyik kézműves borászunkról kijelentettem, hogy egy igazi fenegyerek, ő volt az, akinek a borait kóstolva először megfogalmazódott bennem, hogy van egy olyan borkategória, aminek eddig nem volt neve. Így hát adtam neki egyet, ez lett a kő-juice...:

Szél Fiai Borvacsora - Szél Fiai Fogadó, Nyúl, természetesen Prisztóka Tibor kézműves boraival

Egy szenzációs borvacsorán vehettünk részt Nyúlon, Prisztóka Tibor fogadójában. Tibor borait már sokszor méltattam, most inkább a konyhát ajánlanám szíves figyelmükbe. A legtöbb vásárlónk budapesti vagy környékbeli, ezért külön is ki szeretném emelni: Bp határától nagyjából 1 óra utazással érhető el a fogadó. Ha van értelme kulináris élményekért 60 percet autópályázni, akkor ez a kérdés Nyúlon nyer értelmet!

Kézműves fagyi, kézműves ropi, kézműves gumibelső, kézműves féktárcsa...

Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pincészet frontembere volt a vendéglátónk, aki sok minden más mellett, mesélt a kézműves fagyiról, a kézműves ropiról, a kézműves gumibelsőről, és a kézműves féktárcsáról is... De tényleg! Na jó, a kézműves borról egy kicsit többet: